Kinga és Kende blogja

Nem is olyan rég még arról írtam, hogy milyen kipihentek vagyunk, hogy Kende végre átalussza az éjszakát és csak 1-2 alkalommal kell felkelni hozzá a cumit beadni. Hát ez az idilli állapot megváltozott és napról-napra, pontosabban éjszakáról-éjszakára egyre rosszabb.

Kezdtben még mindenre gyanakodtunk, hogy azért ébred meg többször, de mára már minden gyanút kiiktattunk. Tele a pocakja, fogzásra kúpot kap, melege sincs, nem is fázik, a hozzátáplálás sem okozza, napirendje is van. Mégis...egyre többször és egyre hosszabb ideig kel fel. Mivel már minden lehetőséget végig zongoráztunk, már csak egy dolog maradt hátra: rossz szokás. Vagyis hiszti.

Mi már nagyon fáradtak  vagyunk, főleg Balázs - mivel az éjszakák oroszlánrésze az övé (ezt ezúton is KÖSZÖNÖM neki!). Úgyhogy valamit lépni kell...

2 lehetőség van:

- vagy hagyjuk sírni és nem megyünk be hozzánk (ezt én NAGYON NEM AKAROM megtenni, de tény, hogy ez mindnekinél beválik)  

- vagy van egy módszer - "felvesz/letesz" a neve - és megpróbálkozunk azzal. Ez jóval hosszadalmasabb és idegpróbálóbb, mint a másik lehetőség, de nem annyira "kegyetlen".

Hát nem tudom, hogy mi lesz, minden esetre valamit lépni kell.

Szurkoljatok nekünk! :) 

El nem tudom/tudjuk képzelni, hogy Kendefi honnan meríti azt a rengeteg energiát, ami reggeltől-estig "működteti". 

Tegnap valami hihetetlen, hogy mit művelt. Mi csak néztünk nagyokat és nevettünk....

Folyamatosan jár valamije. Forog most már mind a két irányba, s ezt a tudományát most már nem is felejti el alkalmazni. Amikor letesszük az ágyába aludni, ő alvás helyett inkább a forgást választja. :) 

Aztán persze estére meg jól kifáradt, így kb. 5 perc után el is aludt evés közben.

Szóval fel kell kötnünk rendesen azt a bizonyos alsót.... 

Voltunk ma Kendvel baba-mama jógán! :)

Szuper volt! Nagyon jól éreztük magunkat! Kende az elején meg volt szeppenve egy kicsit, mert egy másik baba épp sírt, amikor megérkeztünk, de aztán hamar levetkőzte ezt a rossz érzését.

Végig figyelt, mosolygott, dumált... mondjuk azt el is hiszem, hogy jól érezte magát: volt, hogy a bokájánál fogva kellett lógatnom, hintáztatni, dobálgatni, görgetni, stb. kellett. Mondókáztunk, relaxáltunk, OM-oztunk és még egyéb finomságok történtek velünk. 

Persze én teljesen kikészültem az Úrfi több, mint 8 kilós súlya alatt. :) Már a lépcsőzés (II. emelet) végére teljesen kimelegedtem. :)

Aztán a hazafelé útón Kende már be is aludt az autóban, majd volt egy gyors ebédünk és azóta is alszik.... :)

Kende valójában 72 centiméter.

Csak a pontosság kedvéért... :D Bocs Anya :)

A fiatalember tegnap felfedezte, hogy milyen szuper kifújni a szánkból a cumit. :) Na és persze az is tök jó, hogy akkorát fújunk, hogy a cumi kirepül a szánkból, átugorja a kiágyat és a földön landol. Anya meg felszedegeti. :) 

Így az elalvási fázis kicsit hosszabbra nyúlt....

Tegnap voltunk a gyerekdokinál...

Hát szegény Kendét most nagyon megviselte ez az egész herce-hurca. Amint beléptünk a váróterem ajtaján a szája egyből legörbült és amikor letettem a pelenkázóra, hogy levetkőztessem a mérlegeléshez torka szakadtából rázendített. És végig, amíg bent voltunk a rendelőben, meg még utána is amíg felöltöztettem, nagyon sírt és kétségbeesve nézett ránk. Még sosem hallottuk ilyen hüpp-hüppölve sírni. :(

Viszont amint kiléptünk az épületből, mintha mi sem történt volna... abbamaradt a sírás és fülig érő szájjal mosolygott. :)

Summa summarum.... még nincs 5 hónapos sem, de már emlékezete tökéletesen működik.

És a méretek: 8040 gramm és 71 cm. :)

Tegnap még azt írtam, hogy Kende próbálkozik a hasrafordulással, hát ma már siker is övezte az erőfeszítéseit! :)

Ma délelőtt teljesen egyedül megfordult!!!!

:)))

Hát, már jó régen jártunk errefelé. Sajnos.... :(

Pedig annyi minden történt velünk! Nem is tudom hirtelen, hogy hol kezdjem. Na mindegy, vágjunk bele! :)

Kende csodálatos baba! :) De tényleg! És nem vagyok elfogult! :)

Jövő hét vasárnap (25-én) lesz 5 hónapos! Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik a idő egy baba mellett. Szinte még csakmost született meg, de már így is rengeteget fejlődött. Mind fizikailag, mind testileg, mind érzelmileg.

A méreteit most sajnos nem tudom megadni pontosan, de kb. 70 cm és 8 kg. Ez majd pontosan kiderül kedden, ugyanis akkor megyünk majd méreckedni a doki nénihez.

A legutóbbi mérés december 23-án volt, akkor volt 7350 gramm. Hatalmas! Ez a születési súlya kétszerese! (ezt a súlyt általában fél évesen érik el a babák) Persze a hosszát elfelejtettük megmérni. :) Ekkor kapta meg a három alkalmas szuri utolsó adagját.

Hadd ne mondjam, hogy milyen meglepő volt, hogy amint beléptünk a rendelő előterébe Kende szája már kezdett is legörbülni. Tudta, hogy hova érkezett szegénykém. Tudta, hogy ez az a hely, ahol belevágnak a combjába egy éles valamit.

Minden esetre ezt a szurit is átvészeltük komolyabb mellékhatások nélkül. Egy kis szokásos hőemelkedés volt délután-este, de semmi más.

Szóval szép fokozatosan növekedünk. Már esszük az almát, banánt, sütőtököt (ezt imádjuk!), körtét. Majd nem sokára következik a sárgarépa, majd a krumpli. Egyelőre ezeket még csak ebédre esszük, de pár hét múlva már tízóraira is ezt esszük.

Ja, igen! Nem is mondtam, hogy már átalussza az éjszakákat Kende!!!! Persze néha még megébred, akkor  kell neki cumi meg egy simogatás és alszik is tovább.

Minimanótól kaptuk a legszuperebb karácsonyi ajándékot! Szenteste reggelére átaludta először az éjszakát és nem is akármennyit. 11 órát! Azóta is 11-12 órákat alszik. :)

Kialakult már a napirendünk is. Reggeli 7-7.30, rá három órára tízórai, ebéd 13-13.30 között, ami szilárd kajcsi, majd uzsonna szintén három óra múlva és az esti rituálé. Fürcsi apával, pizsi, vacsi apával, esti puszi és angyalkás mese. :)     

És a fejlődés....

- rengeteget mosolyog, dumál-magyaráz, mostanában elkezdett kacagni is

- nagyon sokat huncutkodik

- mindent a szájába tömköd, ami a keze ügyébe akad

- próbálkozik a szájmozgásunkat utánozni

- a nyálából buborékot fúj hang kíséretében - ez most a sláger :)  (persze hozzáteszem, hogy ezt az okos szülei tanították neki) (Apa beleszól: ezt úgy csináljuk, hogy Brüüüüüüü)

- imád a két lábát az égnek emelve és a két kezével megfogva fetrengeni. Ezt persze pelenkázás közben szereti a leginkább bemutatni anyának, aminek következtében igen megnyúlik a pelenkázási idő. A lábával egyébként ia nagyon szeret játszani. Erről majd rakunk fel képet is, haláli :)

- a forgás még nemigen megy, de már nem sok híja van, és ha hason van, akkor már próbálkozik a mászással

- ennek ellenére üldögélni nagyon szeretünk és mostanában rájöttünk, hogy állni még szuperebb!

- nagyon ügyesen tud már fogni

- a fogak már 3 hónaposan beindultak, de még nem bújtak elő. Viszont elég rendesen megviseli a fogzás Kendét. Erősen nyálzik, a kezeit szinte folyamatosan rágja, néha látszik, hogy igen erős fájdalmai lehetnek. :(

- és épp ma este fürdés közben már csak 1-2 centi hiányzott ahhoz, hogy a lábait bevegye a szájába :)

- tiszta erőből sikítozik, próbálgatja a hangszálait. És néha az én idegeimet. :)

- nagyon szereti az embereket, a társaságot, a külvilágot megismeni, nézni, szereti az arcokat vizslatni, megfogni

Kende nagyon muzikális. Apa szokott neki gitározni, amit Kende hihetetlenül élvez. Átszellemült arccal nézi, hallgatja és persze énekel hozzá. Ez nagyon-nagyon édes!!!! És sikítozik közben! Azt hiszem, hogy Balázsnak sosem lesz jobb közönsége. :) 

Már meg is született a Kende-dal, amit egyből felismer és fülig ér a szája.

Hát és rólunk pár szó...

Sokkal kipihentebbek vagyunk mint mondjuk egy-két hónappal ezelőtt. A mélypont Kende 2-3 hónapos korában volt nálunk. Fáradtak voltunk, nem tudtunk egy huzamban 4 órát sem aludni, Kende ráadádul akkoriban volt a legsírósabb, ugyanis akkor tanulta ő is a kommunikálást. Mára már teljesen megismerem a különböző sírásait, hogy éppan akkor mit akar velünk közölni, mit kér vagy mi a baja. Mára már összhang van köztünk, megismerük egymást... Megy minden mint a karikacsapás. :)

Igyekszem a jövőben többször jelentkezni... és a képeket is frissítjük pár napon belül.

... fotókat tettünk fel!

Ma 3 hónapos Kende!!!! :)))

Húúúú, hogy telik az idő!

Ma voltunk ismét védőoltáson, elég jól viseltük ismét. :)

Viszont ami a lényeg.... Kende 6510 gramm és 63 cm!!!!

Amikor beléptünk a dokinénink ajtaján, mondta a védőnő neki, hogy most Kende következik, aki 3 hónapos. Amikor meglátta az orvosunk Kendust, elkezdett nevetni és megkérdezte, hogy biztos hogy 3 hónapos?

Hát, igen. A méretekkel nincs gondunk. :)

Pedig mostanában nem is eszik olyan nagyon sokat, mint például 2-3 héttel ezelőtt.  

Giiii. Ez Kendus első és egyben kedvenc szava. :)

Kb. 2 hete kezdte el mondogatni. Azóta folyamatosan próbálom megfejteni, hogy ez mit is jelenthet nála, mit akar vele közölni, de nem tudok rájönni. Pontosabban mindenre ezt használja, amikor kommunikál. :)

Úgyhogy még bővítenünk kell a szókincsünket.... :)

 Kende ma tök jó játékot talált ki, mégpedig azt, hogy apára hozza a szívbajt. Gabi elment bevásárolni, én vigyáztam Kendére, aki felébredt, elkezdett hadonászni a kezeivel, és DURR nyílegyenesen belebökte a nyitott szemébe az egyik ujját.

Persze nagyon fájt neki, el is kezdett sírni, de nem azzal az "éhes vagyok" vagy "fáradt vagyok" sírással, hanem az igazi fájdalmas sirással - csak a szuri után láttuk ilyet eddig, vagy egyszer-kétszer, ha nagyon fájt a hasa. Na, én kész voltam, hogy most mi lesz, mehetünk orvoshoz, vagy mi... de szerencsére 10-20 perc múlva már vidáman mosolygott, és úgy látszik, nem történt semmi komoly... Phű... 

Amikor elmeséltem Gabinak, mondta is: "Na, kezdődik... :) " Azaz látjuk magunk előtt az elkövetkező éveket, amikor Kende valamit művel magával, mi meg aggódhatunk... Azt hittem, csak a szüleink ilyen aggódósak, de nem... én is az vagyok. :)

Délután itt volt anyukám, és Kendét kiraktuk a babakocsiba, de nem akart elaludni, és ilyenkor el kell vele menni sétálni, mert a rázódás elaltatja. Anyu felajánlotta, hogy elviszi sétálni, meg is kérdezte Gabit, hogy akkor eltolhatja-e az utca végéig, meg vissza. Erre Gabi rávágta, hogy nyugodtan menjenek el a tóig...

Majd amikor anyu elment, leültünk a kertbe Gabival, és nem értettük, hogy Gabi hogy engedhette anyut, hogy ilyen messzire elvigye a Kendét. Nagyon rossz volt, hogy nem volt valamelyikünkkel, valami hihetetlen furcsa-szorító érzés volt, pedig racionálisan tudtuk, hogy nem fog semmi történni... azt hiszem kezdjük megtapasztalni a szúlői aggódást, szeretetet... :)

De aztán Kende hazaért épségben, 10 perce valami brutálisan lefejelte az államat, hogy csöngött a fülem, neki is fájt... Izgalmas nap volt. :)

Töltöttünk fel újabb képeket :) 

Tegnap megkaptuk a már említett védőoltást. Kende NAGYON ügyes volt! Egyáltalán nem is sírt, csak egy kiscsit megszeppent miután belevágták az injekciós tűt a bal combocskájába. Ekkor gyorsan felvettem magamhoz és mintha nem is történt volna semmi, nézgelődött tovább. :)

Este egy kicsit belázasodott Minimanó, de semmi komoly. Viszont nagyon nagy szüksége volt ránk, sírt, hogy vegyük fel. Így teljesen megnyugodott; kb. másfél órát ültem vele a karomba zárva, míg ő alukált. Estére azonban egy kis hőemelkedésen kívül minden rendben volt. Ugyanolyan mosolygós volt mint máskor! :)

A védőoltáson kívül meg is mérték Kendust. Ezennel jelentem, hogy az utóbbi 1 hónap alatt híztunk kerek 1 kilót és nőttünk 4 cm-t. Így most Kende 5600 gramm és 59 cm!!! :)

És az étvágyunk továbbra sem lankad.... :)

Kende ma KÉT HÓNAPOS! Hát, ez már igen nagy idő! :)

Ez alatt az idő alatt rengeteg minden történt velünk.

Szinte még tegnap volt, hogy a kezemben tartottam az újszülött Kendét, aki még hunyorogva, értetlenül tekintett a nagy világra. Kis pici volt - 3,6 kg -, esetlen, védtelen, azt sem tudtam, hogy hogyan érjek hozzá. 

Mára már igazi fiatalemberré érett. :)

Manipulálja a szüleit :) , tekintetével követi a szeme előtt mozgó tárgyakat, felismeri Anya és Apa hangját és arcát, visszamosoly, ha mosolyognak rá, gőgicsél (ez nagyon édes!), nyújtózkodik, ha azt akarja, hogy felvegyék, huncutkodik, kezdi felfedezni a kezét, tudja stabilan tartani a fejét nagyon sok ideig, annyira tud "magyarázni" a szemével és a testével, hogy szinte megszólal, gigakaksikat produkál a pelusba (Anya alig tudja "kiszedni" belőle. Hihetetlen, hogy mire képes ez a kis manó! :) ), imádja a pocakját (hozzáteszem ez meg is látszik rajta :) ), utál hason lenni, de sajnos a gonosz Anyu erre szinte minden nap "ráveszi", képes a kis fejét hason fekve sokáig tartani....

Mint említettem a pocak megtömése kardinális kérdés nálunk. Ennek érdekében Kende hihetetlen decibeleket képes "megmozgatni". Dobhártyaszaggató sikítozásra, sivítozásra képes. Szó szó, nem könnyű elviselni.

Kedden megyünk a 2 hónapos kontrollra a doktor nénihez és a védőnőhöz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit nőttünk a legutóbbi kontroll óta. (Ez egy hónappal ezelőtt volt, ekkor 4,6 kg (!) volt és 55 cm.)

És megkapjuk életünk második védőoltását. (az elsőt még a kórházban adták be neki) Én már most kivagyok ennek a tudatától. Bár szerintem átadom majd Balázsnak a stafétabotot. Hátha ő jobban viseli majd.

Mindent egybe vetve nagyon szuper érzés, leírhatatlan, hogy Kende már velünk van! Nehéz vele, elég akaratos, az éjszakákat sem alussza végig... de egyetlen mosolya minden fáradtságot, gondot, kialvatlanságot, zord érzést azonnal elűz!

Egy Szülőnek mindennel felér egy babamosoly!  

Fantasztikusan éreztük ma magunkat, de ami a legfontosabb, hogy most mintha kicseréltek volna minket és teljesen fel vagyunk töltődve - és a "mi" alatt most mint a hármunkat értem, erre majd később ki is térek.

Itt jártak nálunk M+P és O+Z barátaink. :) Most néztünk egymásra Gabival, meg is kérdezte tőlem: "Te fáradt vagy?" És nem, nem vagyok fáradt, teljesen fel vagyunk dobódva. Nagyon jól esett beszélgetni, ellazulni kicsit a barátainkkal, és vicces, de nem ismerünk rá Kendére, mert ő is sokkal nyugodtabb, mint az utóbbi két-három napban. :)

Sőt, Gabinak mostanság apadozott a teje, de most éppen kétszer annyit tudott lefejni, mint az elmúlt héten...

Summa summarum, nem is sejtettük, hogy ez ennyire inspirálóan fog ránk hatni, tudtuk, hogy a barátaink nagyon fontosan az életünkben, és ennek most újra kézzel fogható bizonyosságát nyertük.

O-éktól kapott Kende egy felsőt "Zsenialitásomat aputól örököltem" felirattal, mondanom sem kell, ez lesz mindig rajta, ha emberek közé megyünk :D

Kendéről pár szó, mert rendeget újdonság van:

• múlt héten lezsákoltuk az első ruhákat, amiket kinőtt 
• ma vettük észre először, hogy már követi a kezét vagy a tárgyakat - ezt még tegnap nem csinálta - hihetetlen!
• tegnap és tegnap előtt valami volt, biztos sokat fejlődött, mert 2,5 óránként kelt fel enni, többet evett - meg voltunk kicsit ijedve, de mára már megint visszatértünk a 3-4 órás evési periódusokra. :)

Mára ennyi, Kende már alszik (hihetetlen), úgyhogy megyünk kicsit olvsani, sorit nézni, pihenni... 

Töltöttem fel újabb képeket, és fogunk még jelentkezni, csak mostanság nagyon elfoglaltak vagyunk, Kenduci egyre többet van ébren :) 

 Nem is tudom, hol kezdjem. :) Kende napról napra csak növekszik, egyre többet tud:

- Lassan képes megtartani a fejét, és amikor nem sikerül éppen neki, akkor apa arcába csapódik

- Még mindig zseniálisan lepisili apát, hiába minden óvintézkedésnek, kifigyeli azt a pillanatot, amikor nincs ott a védőfelszerelés a helyén. Ma éjjel átpisilt az ágyba a pelenkázóról. Büszke vagyok rá, lassan megtanítom a nevét leírni az ágyneműre.

- Imádja a fürdést.

- Ha megtartjuk a kezénél, akkor képes kinyomni a lábával magát.

- Meg egy csomó minden még :)

 Ma éjjel hősi tettet próbáltam végrehajtani: Gabi Anya aludt még, én etettem hajnalban, és a kaja után Kende hatalmasat kakilt, ki is jött egy kicsit a pelusból. Gondoltam, nem keltem fel Gabit, hogy tudjon aludni és megpróbálkozok életem első peluscseréjével. Tádáááá!

Na, le is vettem a nem-tudom-mi-a-neve-de-valami-rugdalózó-szerű ruhadarabot, amit csak felül kell kipattintani és ki könnyen ki lehet belőle húzni a gyereket, nem kell szüttyögni a kezével és a nyakával. Hatalmas kaki adag a pelusban, és ekkor látom, hogy minden kakis, még a pólója is… na, a pólóra már nem vállalkoztam, mert ahhoz fejeket meg kezeket kell volna ici-pici lyukakon átfűzni, így ezt lepasszoltam Gabinak.

Egy csomó mindent történt, ezért nem is volt időnk írni, de maradjatok velünk, nemsokára jelentkezek - holnap valószínűleg. 

 Kielégítve a köz akaratát, tettem fel 3 új képet.

Közben realizáljuk, hogy kiöregedett a fényképezőgép, több mint 5 éves, úgyhogy le kell cserélnünk, mert ezek a képet borzalmasan szemcsések...

Ja, és ami fontos:

Ha valakinek megvan Robert Merle-től a Pirkadat, az azonnal jöjjön Kende látogatóba!!! :) Lécci lécci lécci... :)

 Sziasztok Kende-lesők! 

Nem is tudom mikor írtam utoljára, hogy mi minden történt velünk. Mert van rendesen mesélni való. Először is, a mindenkit érdeklő pisi-híradó jelentése szerint anyát tegnap eláztatta egy férfias pissentés, de ma már résen voltunk (vagy ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem: lyukon) és elejét vettük az 500 forintos textilpelus segítségével mindennemű partizánakciónak. (azért említettem meg a fent nevezett ruhanemű értékét, mert egy 20 forintos kutya-szájából kitépett rongydarabnak kinéző valamit képesek a mindent benyelő szülőkre sózni hihetetlen áron)

A héten leesett a köldökcsonkja Kendebendének, plusz új hisztirohamokat talált ki magának, felfedezve az apai és anyai kar melegségét, és hatalmas sikkantással követeli magának. Mi próbálunk lavírozni a törödő szülő és a nem-elkényeztető porosz magatartás között, egyenlőre úgy gondljuk, hogy sikerrel. Persze néha (mint pl. ma este) hihetetlen fáradtak vagyunk, és most pl alig bírtam felkelni a padlóról, hogy megfürdessem Kendét, míg Anya majdnem elaludt etetés közben.

De egyébként fantasztikus az egész. Ahogy nézzük ezt a csöpp-embert, és látjuk, ahogyan napról-napra cseperedik, fantasztikus az egész. Nem is lehet elmondani. 

Na legyetek jók, elmentünk aludni. (Bár még Kende most fel-fel sikít, nem tudjuk miért, úgyhogy megyek megnyugtatom)

... de tegnap előtt Kende újabb rekordott állított fel, immáron Apát kényszerítve teljes átöltözésre, mert minden ruhám - még a zokim is - pisis lett.  

Legközelebb ígérem valami izgalmasabbal és érdekfeszítőbbel jelentkezek. Fáradtak vagyunk. 

 Kendének tegnap sikerült ápgrédelni a játékot (apja fia :) ), és most már nem csak anyát, hanem apát is lepisilte. A távolsági rekordot nem sikerült megdönteni, mert apa résen volt, és a törülközővel felfogta a gejzírt, így nem kellett átöltözni kivételesen egyikünknek sem.

Ó, boldog napok... :)

 Kende kifejlesztette az első saját játékát: hogyan pisiljük le anyát és a pelenkázó környékét minél jobban. Eddig már sikerült felülmúlni az első rekordját - azt hiszem fiamat legelőször csomót kötni fogom megtanítani.

Néhány újabb kép került fel a galériába. 

Sajnos ha Kende fent van, akkor izeg mozog, elég nehéz lefotózni... :)