Múlt hét kedden voltunk 15 hónapos kötelező oltáson (asszem a rubeola ellen). Mint minden szülő, amikor a gyermekét fájdalomnak kell kitennie, mi is izgultunk és aggódtunk, hogy vajon mi lesz Kendével. Anno az első pár oltást nagyon jól bírta, amikor kicsi volt, az utolsónál már elsírta magát, és nagyon haragudott a doktornénire...
Most ugye a hős apa felkészült, hogy le kell majd szorítani szegény ártatlan csöppséget, és el kell szenvednünk a gyermek fájdalmát, tehetetlenségünkben...
Bal karomban a Kende, doktornénik előkészítik a tűt, Kende nézdegél, doktornéni bevágja a tűt, Kende elkezd nagyon nagyon morcosan nézni a doktornénire meg a karjára, hogy akkor most mi van, aztán már éppen elkezdene küzdeni a doktornéni ellen, amikor az oltás végetért, és elkezdte volna csapkodni a nővérkét...
Ennyi.
Egy hang se.
Uátna persze a vattát nem tudtuk rátenni a sebre, mert nem engedte, de egészében véve ennyi.
Vasból van a gyerek.
Utolsó kommentek